Egy hét együtt – Senior Tábor Szarvason
Több éves hagyományunkhoz híven, ebben az évben is lehetőségünk volt megrendezni a Senior Tábort, amely kifejezetten az idősebb korosztályhoz tartozó, sok esetben már mozgásukban korlátozott sorstársak és családtagjaik/kísérőik számára biztosított. A programra – amelyen most húsz fő vett részt – ezúttal július 11–18. között került sor a Szarvasi Holt-Kőrös partján.
Ez az egy hét évről évre bebizonyítja, hogy a tábor jóval többet jelent egyszerű nyaralásnál. Lehetőség a kikapcsolódásra, a feltöltődésre, a mozgásra, de legalább ilyen fontos a találkozás, a beszélgetés és a tapasztalatok megosztása.
A vízparti környezet idén is kiváló helyszínt biztosított mindehhez. A nyaraló közvetlenül a Holt-Körös partján helyezkedik el, saját stéggel, így aki horgászni, csónakázni vagy egyszerűen csak a víz mellett pihenni szeretett volna, annak erre folyamatosan lehetősége volt. A medence és a jakuzzi is sok kellemes percet szerzett a táborlakóknak. A medencében természetesen nem maradhattak el a régi gyerekes játékok sem: ment a vízipisztolycsata, a locsolkodás, és időnként talán több víz került a táborlakókra, mint amennyi eredetileg a medencében volt. A komolyabb mozgásról pedig vízitorna is gondoskodott.
Az egyik legnagyobb közös élményt egy hosszabb vízibicikli-, és csónaktúra jelentette. A két vízi jármű együtt indult útnak, és a tábor lakóinak legalább a fele részt vett a közös túrán. A lassabb tempó és a víz közelsége lehetőséget adott arra is, hogy mindenki a saját lehetőségeihez igazodva élvezhesse a kirándulást.
A túrának ráadásul gasztronómiai állomása is akadt. A csapat a víz felől megközelített egy vadon termő, vízparti szilvafát, és természetesen nem hagyhattuk ki a lehetőséget: alaposan megdézsmáltuk. A fosóka szilvából – vagy ahogy egyesek nevezik, Lóra-Bórából – olyan lakomát csaptunk, mintha külön erre a célra szerveztük volna a túrát. A vízibiciklizés és csónakázás így végül egyfajta „szilvaszürettel” is kiegészült.
Egy másik napon Szarvasra kirándultunk, ahol hajókiránduláson vettünk részt, majd közös fagyizással zártuk a programot. Nem mindenki tartott a kiránduló csapattal, voltak, akik inkább a nyaralóban maradtak és a nyugodtabb pihenést választották. Ez is a Senior Tábor egyik sajátossága: mindenki maga dönthette el, hogy az adott napon milyen programhoz van kedve, illetve mit enged meg számára az aktuális fizikai állapota.
Ezen a napon vendégeink is érkeztek: az Egyesület részéről Edit és Zoli látogattak el hozzánk. Jó érzés volt velük is találkozni és beszélgetni, valamint egy kicsit megmutatni nekik, hogyan telik nálunk egy nap.
Közben a táborban sem állt meg az élet. Újfent a Pék család vállalta magára a halászlé elkészítését. A horgászok ugyan igyekeztek becsülettel teljesíteni a feladatukat, de az idei peca valahogy nem akart olyan eredményes lenni, mint ahogy azt előzetesen elképzeltük. Így a megfogott halak mellé sajnos vásárolni is kellett, hogy azért mégiscsak legyen miből halászlevet főzni. Mondhatjuk, hogy idén a halászlé elkészítésében a halak mellett a bolti halak is fontos szerepet vállaltak. A végeredmény azonban így is kiváló lett.
És mintha ez még nem lett volna elég, Andi süteménnyel is készült a kiránduló csapatnak. Így amikor a hajókirándulás és a fagyizás után visszatértünk, nemcsak élmények, hanem egy finom sütemény is várt bennünket.
Az esti programok között volt nyársalás és sütögetés is, amelyek természetesen most is remek alkalmat adtak a kötetlen beszélgetésekre. Az idei tábor idején zajló labdarúgó-világbajnokság pedig esténként a televízió elé ültette a foci szerelmeseit. A mérkőzések alatt természetesen mentek az egymás közötti ugratások is, különösen akkor, amikor két táborlakó más-más csapatnak szurkolt, vagy éppen valamelyik játékos nem tartozott a másik kedvencei közé. Ezek a baráti „csörték” tovább színesítették az estéket.
A Senior Tábor egyik legfontosabb része azonban minden évben az egymással való találkozás és beszélgetés. Idén is örömmel köszönthettünk új résztvevőket a táborban, akik hamar bekapcsolódtak a közösség életébe. Jó volt látni, hogy a régi barátságok mellett új ismeretségek és kapcsolatok is kialakulnak. Sokan közülünk egész évben csak ritkán találkoznak egymással, ezért különösen jó érzés volt ismét együtt lenni a régi ismerősökkel, és közben új sorstársakat is megismerni.
A közös esti beszélgetések során természetesen idén is sok szó esett a hemofíliáról, a betegellátásról és azokról a problémákról, amelyekkel a szenior korosztály tagjai nap mint nap szembesülnek.
Különösen fontos téma volt a mozgásszervi állapotunk és a protézisműtétek kérdése. Többen térd-, csípő-, boka- vagy könyökprotézis előtt állnak, illetve vannak közöttünk olyanok is, akik már átestek hasonló beavatkozáson. Az ő tapasztalataik, a műtétekkel kapcsolatos élmények és az egészségügyi ellátásról szerzett személyes tapasztalatok nagyon sokat jelentettek azoknak, akik még a döntés vagy a beavatkozás előtt állnak. Ezek a beszélgetések sokszor olyan gyakorlati információkat adnak egymásnak, amelyeket egy egyszerű tájékoztatóból nem lehet megszerezni.
Szó esett természetesen a különböző kezelésekről és a betegellátás aktuális kérdéseiről is. Az ilyen eszmecserék egyik legnagyobb értéke, hogy mindenki hozzáteheti a saját tapasztalatát, és ezáltal a többiek is hasznos információkhoz juthatnak. Talán ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy a Senior Tábor évről évre ennyire várva várt esemény.
És talán éppen ez adja a Senior Tábor igazi varázsát. Együtt lenni úgy, hogy mindenki ismeri a másik örömeit és nehézségeit. Lehet komoly dolgokról beszélgetni, lehet egymásnak hasznos információkat adni, de ugyanúgy lehet nevetni, ugrató megjegyzéseket tenni, szurkolni, sütögetni vagy éppen egy vízipisztolycsatában megfeledkezni arról, hogy ki hány éves.
Az idei egy hét ismét megmutatta, hogy mennyire fontos ez a közösség. A hemofília és az évtizedek alatt kialakult mozgásszervi problémák sokunk számára jelentős korlátokat jelentenek, de a táborban ezek mellett is lehetőségünk nyílik arra, hogy együtt legyünk, kikapcsolódjunk, tapasztalatokat cseréljünk, és feltöltődve térjünk haza.
Köszönjük a Magyar Hemofília Egyesületnek, hogy idén is biztosította számunkra ezt a különleges lehetőséget. Köszönjük a szervezésben és a tábor lebonyolításában részt vevők munkáját, valamint mindenkinek, aki a maga módján hozzátett ahhoz, hogy ez a hét ismét emlékezetes legyen.
Reméljük, hogy jövőre ismét találkozunk, és újra együtt tölthetünk egy hetet a Körös partján – sok beszélgetéssel, nevetéssel, közös programmal, és természetesen egy újabb adag halászlével, amelyhez ezúttal talán a halak is nagyobb kedvvel járulnak majd hozzá.
Adományozás
