EHC 2022 – Koppenhága – Beszámoló

december 16, 2022 Megosztás Facebookon

Köszönettel tartozom az egyesületnek és az EHC-nak, hogy részt vehettem ezen a konferencián. Nagy vágyam volt, hogy egyszer találkozhassak külföldi társainkkal és tudjak velük beszélgetni a vérzékenységről, az ellátásokról és persze az új terápiákról, kezelésekről, nem utolsó sorban az egyesületükről és az általuk szervezett programokról.

Utamon elkisért Keszthelyi Zsófi, akit már jól ismerhetnek az ifjúsági programokról. Utunk Dánia fővárosába, Koppenhágába vezetett. Pár nappal hamarabb érkeztünk (természetesen a szállásunkat és minden mást is saját költségen finanszíroztunk ebben a pár napban), mint ahogy a konferencia kezdődött, ugyanis szerettünk volna egy kicsit várost nézni és belekóstolni a híres, sokat emlegetett Dán életérzésbe. Noha nem volt sok időnk, mégis minden látványosságot sikerült végig járnunk a városban.

A rendezvény napján a hotelünk felé vettük az irányt, ahol egy nagyon kedves fogadó bizottság várt minket, akik ismertették velünk a programokat, a menetrendet, illetve megmutatták nekünk a szobáinkat. A szobafoglalás után, Zsófival a társalgó felé vettük az irányt, ahol ő bemutatta nekem rég látott barátait, igen, a barátait, mert itt ez alatt a pár nap alatt, életre szóló barátságok köttetnek. Szeretettel ajánlom mindenkinek, hogy csatlakozzanak az egyesületi élethez, mert nem is feltétlen kell ahhoz másik országba elutazni, hogy kapcsolatokat hozzunk létre, itt van egy karnyújtásnyira.

Az előadások segítettek nekünk megérteni, miért is igazán fontos az egyesület, miért van szükség rá. Sajnos nem minden ország mondhatja el magáról, hogy ingyenes a vérzékeny betegek ellátása, illetve egyáltalán azt sem, hogy amikor vérzése van, faktort kaphat. Van olyan ország a szomszédban, ahová nem jut el a segítség, ahol nincsenek olyan anyagi körülmények, hogy foglalkozzanak betegtársainkkal. Boldog lehetek, hogy ide születtem. Sokan szoktak panaszkodni az egészségügyünkre, de Magyarországon világszínvonalú a vérzékeny betegek ellátása, és ha egy kicsit kitekintünk, és messzebbről nézzük meg a helyzetünket, máris látható, hogy végeredményben nem is állunk annyira rosszul. Többek között ezért is van az egyesület, ezért vannak az önkéntesek is, hogy ez a színvonal fenn tudjon maradni és ne kelljen átélnünk azt, hogy egyszerűen nincsen gyógyszer, amivel el tudnának látni bennünket.

Hallottunk az előadásokon új gyógyszerekről, génterápiáról, megismerhettük az európai egyesületet, annak működését, felépítését. A hétvége alatt, közös terveket szőttünk a kelet-európai egyesületekkel, érdemes minket a jövőben figyelni, hogy nyomon tudják követni az eseményeket. A konferenciáról távozva, a repülőn az járt a fejemben, nem szabad elégedetlennek lennem, ha esetleg a megnövekedett várakozási idő miatt nem jutok be olyan hamar a rendelőbe, mert van olyan, akinek nincs ilyen lehetősége, hogy rendszeres felülvizsgálatot kapjon és így meg tudják előzni a bajt, én viszont egy kis várakozást leszámítva teljeskörű ellátást kaphatok.

Nagyon sok új barátsággal, ismeretséggel és élménnyel gazdagodva értünk haza. Hatalmas élmény volt számunkra, amit remélünk, tovább tudunk adni másoknak is. Mindenkit csak bíztatni tudunk arra, hogy vállaljon be egy ilyen eseményt. Mert egy ilyen rendezvényen életre szóló élményeket lehet szerezni.

Jakab András

Keszthelyi Zsófia

[post_gallery]