Elérkezett a tábor utolsó teljes napja. Ahogy ilyenkor lenni szokott, már reggel is érezhető volt, hogy hamarosan véget ér ez a közösen eltöltött hét. Bár még rengeteg program várt ránk, időnként már előkerült a kérdés: „Tényleg ilyen gyorsan eltelt?”
A mai napon egy kicsit megfordítottuk a megszokott sorrendet. A reggelt gyógytornával indítottuk, ahol ismét átmozgattuk az egész testet, majd ezt követően került sor a faktorozásra. Ma is mindenki nagyon ügyesen helytállt, ezt követően pedig egy rövid előadást tartottunk a faktorozás egyik legfontosabb alapelvéről, a sterilitásról. Beszélgettünk arról, hogy miért elengedhetetlen a megfelelő higiénia a gyógyszer beadása során, milyen hibákat érdemes elkerülni, és hogy ezek az apró odafigyelések milyen sokat számítanak a mindennapokban.
A délelőtt ezután egy vidám csapatjátékkal folytatódott. Ezúttal egy 20 másodperces kihívás várta a gyerekeket, ahol különböző ügyességi feladatokat és gondolkodtató kérdéseket kellett teljesíteniük. A gyorsaság, az ötletesség és az együttműködés most is meghozta az eredményét, a játékot rengeteg nevetés kísérte.
Ebédre ezúttal mindenki egyik nagy kedvence, a pizza került az asztalra, ami természetesen pillanatok alatt elfogyott. A jól megérdemelt ebéd után ismét lesétáltunk a Balaton-partra. A délutánt a megszokott jó hangulatban töltöttük: röplabdáztunk, fürödtünk, beszélgettünk, és természetesen egy közös fagyizás sem maradhatott el. Igyekeztünk kiélvezni a hét utolsó balatoni óráit.
A vacsorát követően kezdetét vette a táborzáró ünnepség. A tábor egyik legszebb hagyománya, hogy minden évben levelet írunk a jövőbeli önmagunknak. Először kiosztottuk a tavaly írt leveleket, amelyeket sok mosoly, meghatódott pillanat és nevetés kíséretében olvastunk el. Ezután mindenki megírta az üzenetét a jövő évi önmagának, amely egy év múlva ismét előkerül majd.
Ezután kiosztottuk az emléklapokat, amelyeken idén is minden táborlakó mellé olyan tulajdonságok kerültek, amelyek miatt különösen emlékezetes marad számunkra. Értékeltük a hét során rendezett versenyeket és játékokat is, a résztvevők pedig megkapták jól megérdemelt jutalmaikat.
A napot – és egyben az egész tábort – a hagyományos tábortűz zárta. Körbeültük a tüzet, beszélgettünk, felidéztük a hét legjobb pillanatait, és még hosszú ideig együtt maradtunk. Az utolsó este mindig egy kicsit különleges: ilyenkor már mindenki tudja, hogy másnap hazautazunk, de azt is, hogy az itt szerzett élmények, barátságok és emlékek még nagyon sokáig velünk maradnak.
Késő este aztán lassan mindenki nyugovóra tért. A táborhelyet csend borította be, de a hét emlékei még sokáig velünk maradnak, egészen addig, amíg jövőre újra együtt nem találkozunk.
Adományozás
