Az előző esti csillagnézés miatt kicsivel tovább aludtunk, sőt a reggelit is az ágy mellé kaptuk a gondoskodó önkéntesek kezeinek hála. Aztán a gyerekek keze is ügyesen mozgott, ahogy a fertőtlenítővel, a fecskendővel és a többi szerelékkel bántak faktorozás közben. A falon lévő Dicsőségtábla teljesen betelt a nevekkel, mindenki sokat ügyesedett és bátorodott az elmúlt napok alatt. Utána rövid, de hasznos előadást tartott Nagy Peti és Nyéki Szilvi a Magyar Hemofília Egyesület történetéről, működéséről és fontosságáról. Zsuzsa gyógytorna közben átadta a szót a kicsiknek; a vezetésével így egymásnak mondták a nyújtó és az erősítő hatású feladatokat. Ezután körben ülve dr. Réti Laura fogorvos hasznos és kedves szavait hallgattuk meg. A vízparti környezet és a barátok közelsége is segített abban, hogy elvonatkoztassunk a rendelők hangulatától és minden félelmünk elszálljon a fogászatokkal kapcsolatban. A szabad foglalkozás közben az esti Ki-Mit-Tudra készültek a gyerekek, de persze csak úgy, hogy abból a táborvezető és a többi segítő semmit se tudjon meg. Ebéd után utoljára még a nyakig merültünk a Balatonba. Többször is, mivel az ugrálóvárról akarva-akaratlan újra és újra a vízbe pottyantak a gyerekek. A vízi trambulin, mókuskerék és piramis között oda-vissza úszkáltak a gyerekek, s kacajunk talán még a Déli parton is lehetett hallani. Valószínűleg nem fogyott el az energiájuk a nagy pancsolás után, viszont a nagy kosárnyi jégkrém kicsábított mindenkit a partra. A szárazföldön aztán újra megmutathatták a gyerekek, hogy mennyire ügyesek, mert a táborba érkező zsonglőr sokféle trükköt tanított nekik az eszközökkel. Egyre tovább maradt a levegőben a labda, tovább pörgött a diabolo és a yoyo és a tányérok is a pálcikákon. A vacsora után aztán eljött a várva-várt Ki-Mit-Tud, amire sokat készültek a táborlakók és tényleg szuper produkciókat láthattunk akár tornagyakorlat, akár színjáték következett a porondon. A táborzáró ceremónia kezdetét vette és az emléklapok mellé sok-sok édességet kaptak azok a fiúk és lányok, akik a legügyesebben szúrták magukat, a legnagyobb tisztaságot tartották, a legtöbbet segítettek. Szóval mindenki. Tűzbe is jöttek a gyerekek, úgyhogy a csapat egyik fele elment még a focipályára egy éjszakai meccsben összemérni a tudásukat. Az igazi tüzet azonban a tűzzsonglőr hozta el nekünk a veszélyes és látványos bemutatójával. A taps után már nemcsak a kezüket mozgatták a gyerekek, hanem az egész testüket is, hiszen a közösségi udvaron a segítők összeraktak minden kelléket, hogy egy igazi discoban találják magukat a gyerekek. Sok nevetés, kacagás és összeölelkezés kísérte a tánclépéseket egészen éjfélig. A hosszú nap után mély álomba szenderült mindenki az ágy mellett a már összepakolt bőröndökkel. A tábor véget ért, de szívünkben még együtt vagyunk.
Adományozás
