Ahogy egy „okos” megmondta egyszer, sajnos minden jónak vége. Sajnos így van ez az idei kicsik táborával is, hisz a mai nap volt az utolsó teljes napjuk együtt a tábor keretei között. De ennyire még ne haladjunk előre.
Reggel a megszokott módon indult: közös reggeli, majd faktorozás, és természetesen az elengedhetetlen gyógytorna. Ezután kicsiny táborunk két nagyon fontos embert vendégelt meg, Ungvári Editet, aki a Magyar Hemofília Egyesület elnöke, és férjét, Keszthelyi Zoltánt, aki a Magyar Hemofília Egyesület volt elnöke. Ők egy hosszabb előadást tartottak a gyerekeknek a betegségről, az egyesületről és annak működéséről, valamint a faktorok fejlődéséről, emellett válaszoltak a gyerekekben felmerülő kérdésekre is. Ezt követően jött a közös ebéd, majd a tábor utolsó strandolása, amit természetesen megünnepeltünk két gombóc fagyival és egy vízibiciklizéssel. Miután vizibiciklink kisodródott a partra, visszatértünk a szállásra, ahol rátértünk a tábor legfontosabb és legemlékezetesebb pillanatára, a táborzáró ceremóniára. Itt megemlékeztünk arról, hogy mit szerettünk meg a gyerekekben, és a hét folyamán zajló versenyeken a szobák, illetve a csapatok hogyan végeztek. A ceremónia közben sok-sok orcáról folytak a könnyek, többek között azért, mert búcsút kellett vennünk Andristól és Dorkától, akiknek a továbbiakban is a legjobbakat kívánjuk, és nagyon köszönjük nekik a beletett energiájukat és szeretetüket, amelyek átjárták az elmúlt években a tábort. De a könnyek gyorsan letörlődtek, és mosolyra váltottak át, amikor kezdetét vette az esti buli. A bulit egy közös énekléssel fejeztük be, majd egy nagy közös öleléssel emlékeztünk meg az elmúlt hétről és azokról a közös emlékekről, amelyek életünk végéig elkísérnek bennünket, bárhová is megyünk és bárhol is leszünk!
Szóval utoljára is köszönet a gyerekeknek és szüleiknek, valamint köszönet Andrisnak és Dorkának a munkájukért! 🙂
Adományozás
